Tanulmányaink során elsőként Karl Erik Rosengren Kommunikáció című könyvének 31-36. és 43-51. oldalát kellett elolvasnunk, majd feldolgozunk. A könyv ezen szakaszai egyrészt a kommunikációelmélet kialakulását, a különféle korábbi rendszerek hibáit tárgyalta, illetve azt, hogy a jelenleg is élő és működő kommunikációelmélet minek köszönheti sikerét és fennmaradását a korábbi, tiszavirág életű, de néha rendkívül érdekes megközelítéseket adó modellekkel szemben. Másrészt pedig az emberi faj eredetéhez és az állati és növényi kommunikációig visszanyúlva bevezetett minket a szerző a kommunikáció mibenlétébe és tisztázott néhány alapvető fogalmat, melyek használata elengedhetetlen lesz majd tanulmányaink és előrehaladásunk során. Ezek közé a fogalmak közé sorolnám a jelet, jelrendszert, az ikonokat, nyelvjárásokat, mindezt persze a teljesség igénye nélkül, csak a példa kedvéért

Mindkét szakaszból kiderült, hogy a kommunikációelmélet szoros kapcsolatban áll sok társadalomtudományi és humán területtel, részben ezekből nő ki részben ezeket magyarázza, vagy éppen eszközt ad számukra, hiszen az információcsere, kifejezési eszközök nélkül az egyes emberek sem tudnának „bármire jutni”, nemhogy a tudományos világ képviselői, így leszögezhetjük, hogy a kommunikációelméletnek a története rövidsége ellenére, igenis nagy a létjogosultsága és szükséges, elengedhetetlen mindennapi életünk működéséhez.

Kiemelném ezen szakasz zárógondolatát a hazugságról, mely egyúttal a számomra személyesen releváns gondolat is. A szerző megfogalmazza, hogy a hazugság kimondottan csak az emberre jellemző, hiszen mi tudjuk, mikor mondunk szándékoltan mást, mint ami az igazság. Ez a cselekedet pedig minden esetben hazugságnak minősül akármilyen szándék is áll a háttérben, vonatkoztatja ezt a szerző a politikusokra, akik a közhangulat javításáért, vagy a támogatottság megtartásáért hazudnak, illetve a cégvezetőkre, akik torzítják, vagy akár teljesen kiforgatják az adatokat és tényeket valamilyen üzleti cél érdekében. A hazugság tehát minden esetben hazugság. Azonban a szerző megfogalmaz az igazmondásnál egy magasabb rendű célt egy hetvenes években munkálkodó filozófus elmélete alapján: kommunikációnk elsősorban kooperatív, racionális és hatékony kell, hogy legyen. Ezeknek az irányelveknek viszont nagyon sok esetben nem tudunk eleget tenni, ha az igazmondást tartjuk szem előtt. Így el is jutottam a kérdésig, mely megfogalmazódott bennem: eredményesek és sikeresek valószínűleg akkor leszünk, ha a fenti három kommunikációs irányelvet követjük etikusak és erkölcsösek viszont akkor, ha igaza mondunk. Melyiket válasszuk? Persze vannak kegyes hazugságok és mindenki maga kell, hogy megválasszon egy olyan szintet, melyet saját lelkiismerete miatt nem lép át, de, ahogy a szerző fogalmaz, a tények szintjén ezek az apró füllentések is hazugságok. Akkor mi tévő legyen az ember? Melyik irányelvnek akarjon megfelelni? Vagy talán most érkeztünk el a kommunikáció egyik fő igazságához: semmi sem fekete, vagy fehér, minden csupán megfogalmazás kérdése.

Irodalomjegyzék: 

Karl Erik Rosengren: Kommunikáció, 31-36. és 43-51. oldal, Utolsó letöltés dátuma: 2017.12.07. URL: file:///C:/Users/Acer/Desktop/ELTE-PPK%20andro/3.%20félév/Kommunikációelmélet/rosengren_kommunikacio.PDF